Az hírlik erről a könyvről, hogy Donna Tartt: Titkos történet light. Ha valóban így van, akkor én őszintén örülök, hogy ezt olvastam előbb, de erről majd akkor tudok nyilatkozni, ha azt is elolvastam.

Ha bár nem vagyok boomer, úgy tűnik millenialként is túl öreg vagyok már pár dologhoz. Amikor belekezdtem a könyvbe, utána kellett néznem, mi is az a híres dark academia stílus vagy nem tudom mi. Azóta már okosabb lettem.

Most megpróbáltam definiálni, de akit érdekel inkább olvasson utána 😬.

A regény a lehető leggyengébb krimiszállal rendelkezik, amit valaha olvastam. Ennyire nyilvánvalóan nem kivizsgálni a tettes dolgait nem lehet anélkül, hogy ne tépjem ki a hajam. Emiatt nem igazán ajánlom a történetet. Szintén nem lett kedvencem a karakterek agonizalasa miatt sem.

Ezenkívül olvasmányos volt, nem szenvedtem olvasás közben ( csak a nyomozás miatt) de lehet, már tényleg öreg vagyok és egyszerűen nem én vagyok a célközönség 😬

Viszont szeretném azért a könyv erősségét is kiemelni, és az Shakespeare vonal. Kifejezetten irigyeltem a szereplőket, hogy ennyire ismerik a drámákat oda-vissza.

Összességében nem volt rossz olvasni, de valószínű, hogy aki Tartt regénye után ugyanarra az élményre vágyna nem véletlenül csalódik. Megtartottam a könyvet a lányaimnak, kb 10 év és pont jó lesz nekik 😅