Sajnos ezek a kis ajánlók/vélemények is ilyenek, nem rákészült, alapos írások, csak távoli emlékfoszlányok. De mivel ez az én olvasónaplóm, nem szabadkozom.

Januárban olvastam a könyvet nagyjából 6 hónapos terhesen, több üzenetet is kaptam, hogy “jobb” időpontot nem is választhattam volna.

Vannak benne valóban nagyon kemény részek, de én jobban küzdöttem eleinte azzal, hogy a mesélő anya, nagyrészt csak szenvedett. Pl mikor egy modern álomházba költöztek, az neki túl tökéletes volt, ő jobban szerette a lepukkantabb gyarmatosítás korabeli viktoriánus házat. Engem, aki csak esténként jutottam olvasáshoz, a terhességtől kimerülten, ez végtelenül untatott.

Talán kicsit spoileres rész jön, de szerintem annak az ismerete, amit most megosztok, nem ront az olvasásélményen.

Kezdetben azt gondoltam, az hogy anya és gyermeke nincsenek egymásra hangolva, abból a problémából ered, hogy Eva nem akart igazán gyereket, számomra nem is egyértelmű végül miért döntött úgy hogy mégis belevágna.

Véleményem szerint a legnagyobb hiba, valakit, aki nem szeretne gyereket, belehajszolni a szülőségbe.

Főleg erre akartam kihegyezni, az írásomat, egészen addig, amíg Evanak nem születik egy lánya, ezáltal kiderül, hogy valóban Kevin az, akinek pszichés betegsége lehet.

A vége brutális, felkavaró, de sajnos nekem, ugyanúgy, mint a Mintha gonoszok volnánkban, túl sok a nyűglődés.

Ettől függetlenül teljesen megértem a könyv népszerűségét, a filmen még gondolkozom.

Vigyázat! Spoiler a belső borítón…