Hűség ​és hűtlenség

1942 ​tavaszán a Petőfi-szobor előtt lezajlott március 15-i tüntetést követően nagyméretű letartóztatási hullám indult a függetlenségi mozgalom résztvevői, elsősorban a kommunisták ellen. A vezérkari főnökség kémelhárító osztálya, a „del”, a rendőrség, csendőrség nyomozóinak közreműködésével sok száz ellenálló között a kommunista párt két vezetőjét, Rózsa Ferencet és Schönherz Zoltánt is foglyul ejtette. E kötet szerzői, maguk is a hírhedt Andrássy-laktanya egykori foglyai mint szemtanúk és vádlottak hiteles leírást adnak a háborús politika szilárd védelmezője, a def „hétköznapi” munkájáról. Hogyan bántak a letartóztatottakkal, hogy próbálták a legkegyetlenebb eszközökkel vallomásra bírni a foglyokat, mindenekelőtt Rózsa Ferencet. Máté György szinte naplószerűen felidézi Rózsa Ferenc kínvallatását, utolsó óráit. Vida Ferenc Schönherz alakját állítja emlékezése középpontjába. Megrázó erővel eleveníti fel egy éjszakán át tartó beszélgetését Schönherz Zoltánnal. Mint jogász a Schönherz-per aktáit is revízió alá veszi, s meggyőzően bizonyítja, hogy a horthysta katonai vészbíróság az akkori jogrendszert is megcsúfolva hozta meg halálos ítéletét a szabad, független, demokratikus Magyarország önfeláldozó harcosával szemben.