Elizabeth és én már egy ideje nem beszéltünk.
Tudják, amióta az a dolog történt itt a Coopers Chase-ben. Nem azért, mert bármiféle nézeteltérés támadt volna köztünk, ó nem. Egyszerűen csak annyi dolgunk akadt mindkettőnknek, hogy nem volt idő megtartani a szokásos Nyomozóklub-üléseinket.
Ibrahim és Ron újabban több időt töltenek együtt, aminek nagyon örülök, hiszen a két vénember olyan, mint a tűz és a víz.
De mit is fecsegek, könyvajánlót kell írnom.
Szóval van ez a tévés figura, biztosan ismerik, Richard Osman. Rengeteget néztük a műsorait, amíg még Gerry köztünk volt. Na mostanság ez a fickó könyvírásba kezdett, és képzeljék, már a negyedik kötetén dolgozik, igen termékeny. Szóval a minap beszélgettünk a Tracssolás és Horgolás klubban – amit azok alapítottak, akik kiábrándultak a Csacsogás és Kötögetésből – és ott említették, hogy érdemes kicsit belelapozni a könyveibe.
Mivel Bernard sem köti le mostanság a szabadidőmet, ezért volt módom elolvasni a sorozat első kötetét, és meg kell mondanom, igen szellemes. Egy olyan lakópark krimibe illő eseményeiről ír benne, mint amilyen a miénk is. Nem szeretnék semmi izgalmasat elárulni, de nekem elhihetik, még Penny sokat látott elméjét is megmozgatná a történet.
Ha Donna nem lenne folyton elfoglalt, szívesen beszélnék vele a nyomozás menetéről, még a Csütörtöki Nyomozóklubba is bevinném a témát, de a kis hölgy vonakodik megosztani velünk bármit is a folyamatban lévő ügyeikről.
Jajj, most jut eszembe a kávésdiós süteményem, ami Ibrahim szerint van annyira jó, – ha nem jobb – mint a Marks & Spenceré, (és egyébként is köztudott, hogy a házi készítésű sütikben nincs kalória) szóval rohannom kell, mielőtt odaég.
