Meghökkentő ​mesék

Felkelt, ​megszédült. Úgy érezte, valaki fogja a lábát, s nem engedi
lépni. Lenézett a földre, két kezet látott, mindkettő görcsösen markolt
a lábába. Becsukta szemét, majd újra lenézett, a két papucsát látta maga
mellett. Nem lépett bele a papucsba, hanem lassan tapogatóval az
ablakhoz ment. Kinyitotta. Érezte a friss levegőt ugyanakkor eszébe
jutott az álma. Ki fog zuhanni! Visszalépett, de megcsúszott s
elsötétült előtte a világ. Nem érzékelte mennyi idő telt el, s
egyáltalán azt sem tudta hol van, mit csinál. Feküdt a földön, s valami
nagyon szorított a mellét. Felnyúlt oda, de nem érzett semmit.
Megpróbált felülni. Sikerült. Körülnézett. Sötét volt, a szobája közepén
ült. Az ablak tárva-nyitva – hirtelen megborzongott a hidegtől. Nagy
nehezen felállt, majd az ágyra zuhant. Nagyon rosszul érezte magát, s
bár érezte, hogy a szoba tele van friss levegővel, mégis fuldoklott. Az
ágy mellett lévő asztalkára tévedt a szeme, s meglátta a telefont.
Felemelte a kagylót, a portát hívta. A telefon kicsengett, de nem vették
fel. Semmi remény, hogy a társa segítséget, orvost hívjon! Lemenni sem
tud! Visszatette a kagylót a helyére, s visszafeküd az ágyába. Az
ablakban egy szörny állt. Ugyanolyan mint álmában. Alaktalan, csúnya,
szőrös rém volt, s elindult felé. – De hiszen most nem álmodom, nem
lehetsz itt! – kiáltotta, de nem hallgatott rá. Közeledett feléje. Nem
volt lába, de egyre csak jött.

Elfogyott