Június 1-jén kinyitottam egy lila könyvet, és ezzel, felültem a nosztalgia érzelmi hullámvasútjára. Én szerettem ezt a könyvet, igen, voltak hibái, mind tartalomban, – amihez olvasnom kellett volna az eredetit, hogy tudjam, már ott elrontották-e – mind szerkesztés szempontjából – „a” helyett „az”, egy-egy betű kimaradt, máshol komplett mondat maradt rosszul megfogalmazva a szövegben. Lehetett érezni, villámtempóban folyt a munka a kiadónál, hogy a Covid ellenére, időben jelenjen meg Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció könyve. Én azt mondom, tudtunk volna várni kicsit, nem kellett volna ennyire kapkodni, de nyilván akkor meg azért hőbörgött volna egy csomó ember, hogy csúszik a megjelenés, illetve mitudomén, kit milyen szerződés kötött.
A férjemnél ez elég hamar kicsapta a biztosítékot, de nem vagyunk egyformák, teljesen más az ingerküszöbünk, mástól leszünk dühösek. Engem ezek a dolgok egyáltalán nem tudnak kihozni a sodromból, főleg, hogy bőven kaptam kárpótlást érte. Nem úgy, mint anno, mikor Lauren Graham gyorsan elhadarta, hogy gyorsan legyen egy kis pénze a Szívek szállodája után. Fúú, attól milyen dühös voltam, pedig szintén az egyik kedvenc sorozatom.
Megint elkalandoztam…
Magyar szemmel sok minden lehet ismeretlen a könyvben, főleg az első részben, amikor arról olvashatunk, hogyan született meg maga a sorozat. Az Imdb nem egyszer volt segítségemre, hogy a nevekhez arcokat is tudjak társítani. Ennek ellenére annyiszor voltam libabőrős, olyan sokszor húzódott szentimentális mosolyra a szám. Melyik, kilencvenes években már praktizáló, sorozatfüggőt hagyott volna hidegen az a történet, amelyikben majdnem Noah Wyle lesz Ross (ezt el sem tudnám képzelni), de már köti a Vészhelyzetes szerződés, majd később George Clooney-va,l már, mint Carter és Ross doki (neee, ez csak most esett le) tér vissza a Jóbarátokba egy epizód erejéig. Engem a hideg ráz most is. Oké, mindig vállalom, hogy én vagyok a nemnormális.
Olvasás közben nagyon jó volt nézni a fejemben megjelenő képkockákat, újra látni egy-egy epizódot. Végigizgultam a castingot úgyis, hogy nyilván tudom a végkifejletet, ezerszer láttam a sorozatot, a kedvenc részem a… Nem, ez most nem lényeges, most a könyvről beszélünk és nem a filmről.
Tudott újat mondani Austerlitz írása? Igen, nekem igen. Nyilván voltak benne ezerszer hallott anekdoták, de számomra például újdonság volt és meglepő, amikor, arról olvastam, a nagy mozisztárok mennyire megilletődtek, mikor vendégszereplésük alkalmával, azzal találták szembe magukat, hogy a Jóbarátok gárdája valódi közönség előtt dolgozik.
Tudjátok mire jöttem rá, hogy borzasztó lehet kritikusnak lenni. Vagy azok az emberek mennek csak kritikusnak, akiknek eleve nem tetszik semmi? Ezt a részt szeretném szó szerint idézni a könyvből, mert annyira nem értem, annyira nem tudom átérezni, bár lehet én vagyok túlságosan elfogult a Jóbarátokkal kapcsolatban:
„A kritikusok soha nem voltak oda a sorozatért. Alessandra Stanley a The New York Times 2004. május 6-i számában, a finálé leadásának napján így ír: „Az NBC-n futó sorozat búcsúja olyan erőltetettre és hosszúra sikerült, amilyet Verdi Traviátájában láttunk utoljára, amikor Violetta haldoklott (…) A mai, kétórás búcsúepizódjából az alkotók gyakorlatilag minden humort kilúgoztak.”
Ezzel szemben engem finálé most is majdnem megríkatott, bepárásodott a szemem, és azt hiszem ez mindig így lesz, akárhányszor fogom látni, vagy olvasni róla. Köszönöm ezt a 4 napot Saulnak, és a 21.század kiadónak.
Cím: A Jóbarátok-generáció Szerző: Saul Austerlitz Kiadó: https://21.szazadkiado.hu/ Borító: puhatáblás Oldalszám: 430 Értékelés: 4,5/5 Fülszöveg:Jó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot? Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek - és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat - tehetséges megalkotóinak köszönhetően - szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet. De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött! Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről. A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja. A Jóbarátok rajongók elképesztően sok izgalmas háttérsztorit ismerhetnek majd meg a kötetből. A Generation Friends Amerikában a sorozat bemutatójának 25. évfordulójára jelent meg.