Az első könyvem volt ez, Feldmártól és Bükytől, de biztos, nem az utolsó. 

Lehet, hogy ezt inkább végszónak kellett volna.  Mentségemre legyen szólva, mostanában nem alszom valami jól, így lehet, hogy az írással se kellene próbálkoznom. Amúgy se tudok, pláne így. Rövid írás lesz egy rövidke könyvről.

Tehát Feldmár András és Büky Dorottya beszélgetnek a mesékről. Őszintén szólva, kicsit másra számítottam, nekem az alcím (beszélgetések a mese erejéről), valami olyat sugallt, hogy most megtudom, milyen hatással van a mese a gyerekekre. Pontosabban, milyen meséket érdemes olvasni, ha ezt és ezt szeretném.

Félreértés ne essék, egyáltalán nem csalódtam, a valóságban viszont nyolc népmesét ismerhetünk meg, és erről a nyolc népmeséről beszélget Feldmár András és Büky Dorottya. Az idén 80 éves Feldmár András meglepően szabadszájú, amin én tényleg megdöbbentem, valahogy erre nem számítottam. Igazából nem zavart, nem vagyok én galamblelkű, de volt, ahol indokolatlannak tartottam a férfi szaporítószervek röpködését.

Emellett nagyon tetszik a formátuma, az, hogy egy beszélgetést olvashatunk könyv formában. Látszik, hogy nem ez az első találkozásuk, jól tudnak egymásra reagálni. Nyilván sokaknak nem kell őket bemutatni, de művelt, olvasott, intelligens emberekről van szó. Ehhez mért a konverzáció színvonala is, szabadszájúság ide vagy oda.

Szintén plusz pont, hogy annyi könyvet említenek meg, annyi könyvet ajánlanak, hogy bárki, aki jobban utána szeretne nézni az adott témának, tudni fogja merre kezdje a keresgélést. Nekem is sok tétellel bővült az a bizonyos, „sohavégetnemérős” lista.

Még a népmesékről annyi, hogy a régi embereknek, nem kellett volna ennyi tudatmódosító szert fogyasztani, mert ilyen történeteket józanul nem lehet kitalálni, az fix.

Az első könyvem volt Felmártól és Bükytől, de biztos, hogy nem az utolsó, köszönöm HVG könyvek.

Cím: A cudar édesanya
Szerző: Feldmár András, Büky Dorottya
Kiadó: HVG könyvek
Borító: keménytáblás
Oldalszám: 176
Értékelés: 4/5
Fülszöveg:„Azért olyan vonzók a mesék, mert rezonálnak nagyon elemi közös élményeinkkel, mindennapi életünkkel, a gyerek életével, a felnőtt életével.”