Így kell ejteni sokak kedvenc norvég nyomozójának, Harry Hole-nak a nevét. Legalább is az internet szerint.
(A bejegyzés még 2020 decemberében készült, fotók hiányában viszont csak most teszem közzé.)
A megjelenésekhez képest elég későn jutottam el a skandináv krimik egyik ikonikus (hogy utálom ezt a szót) írójához, Jo Nesbø könyveihez. A Harry Hole-sorozat első kötete, ha jól tudom 2012-ben jelent meg magyarul (eredeti megjelenés: 1997) Denevérember címmel.
Habár a kedvenc könyves csoportomban nem ez, hanem a Hóember volt a novemberi olvasmány, én, az enyhe OCD-m (nagyon enyhe, amúgy irtó rendetlen vagyok) miatt, nem tudtam a hetedik résszel belekezdeni a sorozatba, így, annak ellenére, hogy a moly.hu-n nem túl erős 78%-os értékeléssel bír a történet, belevágtam Harry első ügyébe.
Azt kell mondjam, megértem ezt az eredményt. A feléig nagyjából nem történt semmi, amikor meg történt, rögtön lehetett tudni, ki a gyilkos. Eleve, hogy játszódhat egy skandináv krimi Ausztráliában!? Még csak tél se volt.
Pedig a Lapozz a 99-re podcast első része óta tudjuk a műfaj checklist-jét, amiből csak egyet tudunk kipipálni a Denevérember esetében:
- vérfertőzés
- alkoholista szereplő
- pedofília
- okádék időjárás
Ettől függetlenül nem bánom, hogy ezzel kezdtem, sőt a Hóember olvasásakor hasznosnak is bizonyult.
Mert végül úgy döntöttem, csatlakozom a Könyvmoly Klub Függőknek csapatához, ha utólag is, és a Hóemberrel folytattam a sorozatot. Kíváncsi voltam, hogy lehet ekkora különbség ugyanannak az írónak, ugyanabból a sorozatából származó két könyvnek a megítélésében. Nyilván nem elhanyagolható tényező, hogy 10 év telt el a két történet megírása között. (Magyarországon tényleg a Hóember jelent meg előbb?)
Bár nem egy J. D. Barker 4MGY, de klasszisokkal jobb volt ez a regény. Már az első bevezető fejezet izgalmas volt, sok olyan rész volt, amitől felment a pulzusom, és nem tudtam abbahagyni az olvasását. Az előbb említett listából, talán csak a vérfertőzés nem szerepelt, és a pedofília is csak félreértésből adódóan, de ez már skandináv krimi volt. Ráadásul akkora szerencsém volt, hogy a 7. kötet pont az elsőre utalt vissza többször, így kifejezetten bennfentesnek érezhettem magam. Nagyjából a negyedénél sejtettem ki lehet a gyilkos, de ez nem igazán vont le az olvasás élményéből.
Mindenképpen szeretném folytatni a sorozat olvasását, főleg mert Jo Nesbø jó kis zenékkel színesíti a történeteket. A Denevérember után például napokig Nick Cave and the Bad Seed Kylie Minogue-gal előadott klasszikusa, a Where the Wild Roses Grow ment a fejemben.
Összességében, nem ez a két krimi volt a leghátborzongatóbb olvasmányom életemben (Barker for president), de megszerettem Harry Hole figuráját. Kacérkodom a film megnézésével is, de sajnos IMDB-n az elég tragikus 5.1 pontos értékelés nem arra ösztökél, hogy ezt minél hamarabb megtegyem.
