A félelem útvesztője

A kaszás ember lassan lépkedett a lápon át a kis erdő felé. Most erősebben esett at eső, a férfi fejére húzta a csuklyáját. Arca a szürkületben fehéren világított alóla. A kaszát a vállán vitte. Nehéz léptekkel, lassan haladt, nem sietett. Akkor is kellő időben fog megérkezni. Egy autó lámpájának felvillanó fényében hirtelen élesen látszott, de aztán eltűnt a fák között. Árnyéka követte, az árnyék is kaszát vitt – egy kasza árnyékát. Nem sietett. Kellő időben fog megérkezni. Mintha egy középkori festményből lépett volna ki, sápadt arcával, csuklya takarta szemével, kaszával a vállán, nehéz léptekkel haladt a harmattól nedves füvön. Mire a fényszóró fénye eltűnt, már őt is alig lehetett látni. Amikor az erdő széléhez ért, egy másodpercig úgy tűnt, mintha gondolkozna, aztán besurrant a sötétbe a fák közé. A lápból fehér köd szállt fel, és lebegve megállt fölötte, mint egy fátyol. A kaszás ember már nem látsztott sehol.

1 készleten