A londoni nagykövetség

“Ez ​a fogadás, ez már Londonban volt. A meghívókon ott állt a nevem.(X. Y. megérkezésének tiszteletére…) A vendégeket gonddal válogatták össze. Nekik szórakozást jelentett a fogadás, esti programot. Nekünk, követségieknek, túlórázást. De bántam is én. Mindig is Londonba vágytam .Londonban akárkivel találkozhat az ember, akármit csinálhat, akárhová mehet. London a civilizált világ központja, a legjobb hely Európában, az utolsó lakható nagyváros. Az amerikaiaknak, ha utazni akarnak, London jut először az eszükbe: szórakoztató, barátságos, nyitott város, és minden angol nyelven beszélőnek szellemi otthona. Amióta az eszemet tudom, mindig is Londonba akartam jönni. Azonkívül ez előléptetést is jelentett: a malaysiai kisvárosban Ayer Hitam-i konzulként FS-5 volt a besorolásom, most pedig FS-4 lettem, politikai munkatárs. A beosztásom, POL-1, nem tévesztendő össze a POL-2-vel, amely a CIA-nál használatos«, a harmadik emeleti tagoknál», ahogy a londoni nagykövetségen nevezték őket . A szónak csak a legáltalánosabb, legártalmatlanabb értelmében voltam tehát kémnek tekinthető.”

1 készleten