A ​schwedenow-i csodabogár

„Glasznosztyra ​várva” – ezt a címet is adhatta volna keserű, kisded szatírájának Günter de Bruyn, aki egyébként nem elsőkönyves író a magyar könyvpiacon sem.
Glasznosztyra vár ugyanis – meg a csodára – a regény főhőse, a vidéki tanár, aki saját gyönyörűségére kiásott magának a múltból egy 170 éve elfeledett nagyszerű költőt, lakóhelyének szülöttét. De jaj, kiásta magának Max von Schwedenow-t Menzel, a berlini sztárirodalmár is, csakhogy nem a gyönyörűségére, hanem a dicsőségére. Kettejük közül persze ő az, aki pontosan tudja, mit vár el a hivatalos irodalom származásilag és világnézetileg egy hajdani költőtől: plebejussá és jakobinussá „pofozza” tehát a holtat, így már bekerülhet a tankönyvekbe, jómaga pedig a tudomány halhatatlanjai közé. És ha a földhözragadt tények más megvilágításba helyeznék a költőt? Szerencsére a tényekkel legföljebb egy vidéki csodabogár bíbelődik, annak meg nem sok esélye van rá, hogy bebizonyítsa a maga igazát. Itt is, ott is falba ütközik – néha még valóságosba is. Végül nem marad más választása, mint tovább ásni – ezúttal szó szerint értve. Hogy mit keres? Téglákat. Mivel azonban a szatíra is krimitéglákból építkezik, többet nem árulhatunk el róluk.

1 készleten