Ábránd

Federico ​De Roberto (1861-1927) műveiben a századvégi szicíliai arisztokrácia bomlását ábrázolja, egy olyan osztályét, amelynek egyetlen erkölcsi törvénye van már csak: a látszat. De már a látszat is alig óvható: minduntalan ijesztően kibukkannak alóla az embert szörnyeteggé torzító anyagi és családi érdekek. Ezt a képmutató álerkölcsöt, a romantikus díszletek mögött marakodó cinizmust mutatja be De Roberto Ábránd című regényében. Egy rokonszenves lélek hajótörésének története a regény, egy érzékeny nőé, akinek hajlama van a jóra, de van benne valami léhaság is: társadalmi helyzeténél, neveltetésénél fogva élete egyetlen tartalma az öltözködés, a bálozás, a társasági siker, s mert hasztalan igyekszik más célt találni, menthetetlenül keserű, kiábrándult magányba süllyed. Már gyermekkorában megtudja, milyen a rossz házasság: anyja szerencsétlen sorsa előképe az övének. Az ő házasságát is családi és vagyoni érdekek diktálják, s csakhamar tapasztalnia kell, hogy a törvényes szerződés nem nemesülhet érzelmi kapcsolattá. Vagy érzelmeit, legtisztább hajlamait, vagy hitvesi hűségét – s a világ szemében: tisztességét kell feláldoznia. De hasztalanul keres feloldozást egy nagy szerelemben: azt is átjárják a társadalom szervezetének pusztító mérgei.

1 készleten