Ágyúval ​verébre

Előszó: „Meg vagytok ti buggyanva? Verseskönyvet kiadni? Ingetek-gatyátok rámegy! Kinek kell a vers? A költészetből nem lehet üzletet csinálni, még megélni se lehet belőle… És különben is: mire való, mire jó a vers?

A vers tényleg nem üzlet. (…) [a verseskötetek] Néhány száz, kivételes esetben néhány ezres példányszámban kerülnek a könyvesboltokba, s jórészük meg is porosodik a polcokon. Olyan mennyiségben, mint a szórakoztató irodalom – a krimik, a fantasztikus regények, a „botránykönyvek” – sose volt, sose lesz közszükségleti cikk a vers. Sőt, az értékes, „nehéz” prózával sem versenyezhet. Ez olyan tény, ami miatt bolondság lenne sopánkodni, hisz lencsét is nagyobb mennyiségben fogyaszt az ember, mint kaviárt.

Nagyobb baj az, hogy mire felnövünk, megutáltatják velünk a verset. Tervszerűen, gondosan kimunkált tanrend és hátborzongató elméletek segítségével.

1 készleten