Az ​időspirál

Martinov könyvének főhőse – maga az idő. Éppen ezért térben és időben iszonyú távolságokat hidal át és tér érzékletes, izgalmas képekben az olvasó elé. Miről tudósít egy ősrégi egyiptomi felirat? Mi az a titokzatos fémhenger, amelyet szovjet tudósok találnak egy Volga menti erdő mélyén? Létezett-e Atlantisz, és mikor lépnek elő a titokzatos henger utasai – akik tulajdonképpen nincsenek is benne, vagy ha igen, hát nem ugyanabban az időben, hiszen a tér-idő nulla vonalán utaznak éppen a Föld múltjából a távoli jövőbe… Izgató, fantasztikus kérdések ezek, és Martinov, akit A Föld nővére c. regénye óta jól ismer a magyar közönség, ezúttal sem hagyja cserben olvasóit. Miközben a legmodernebb tér-idő elméleteket ismerteti, egyúttal pompásan ábrázolja Atlantisz elképzelt világának sűrű atmoszférájú életét, s módját ejti annak is, hogy egy szép szerelem gyengéd képét megfesse.