Café ​Atlantis

Vagy ​két éve, röviddel „Sanghajba menekültem” címû könyvem megjelenése után, sokan fordultak hozzám levélben és személyesen azzal a kérdéssel, miért nem írok életemnek arról a szakaszáról is, amely megelõzte a hitleristáknak 1938 márciusában történt bevonulását Ausztriába. A könyvben ugyanis azt olvasták, hogy a Tanácsköztársaság négy hónapja alatt részt vettem a szocialista Magyarország építésében, hogy az ellenforradalom felülkerekedése után menekülnöm kellett s bizonyára a kortárs közelségébõl láttathatnám azt a darab történelmet, amely 1919 és 1938 közé esik. Így határoztam el, hogy az elõzõ két évtized eseményeirõl is beszámolok az olvasónak. Nem naplószerûen, mert feljegyzéseimet a kalandos és bajmolt emigránssors megsemmisítette, csak töredékesen és úgy, hogy a fontosabb állomásokra, a kis sikerekre és a nagy buktatókra, a premier planban izzó képekre és a kortársak egyre fakuló sziluettjeire emlékezem. Ne várjon tehát tõlem senki pragmatikus történelmet; amit adni tudok, az színfoltok, jelenetek, történelmi csúcs- vagy mélypontok elõhívása az emlékezet csorba lemezeirõl.

1 készleten