Cornelius-híd

Stephan ​Hermlin elbeszélései mintha újra meg újra ugyanazzal a kérdéssel gyürkőznének: hogy egy-egy történelmi helyzet milyen dimenziókat teremt az egyén számára, milyen lehetőségeit hagyja meg az emberséges cselekvésnek. A Hitler-ellenes tiszti összeesküvés ifjú résztvevője, Yorck hadnagy sorsának valódi lehetőségei csak a víziók magkapóan pontos, élet-eleven világában testesülhetnek meg, túl a realitás határain. A megszállt Franciaországban tehetetlenül kallódó német kommunistát, Neubertet a legmélyebb sérelem, felesége meggyalázása indítja cselekvésre, és számára éppen ez az egyetlen mód, hogy kitörjön a rákövesedett magányból. A varsói gettó fiatal felkelőinek csak a halál két fajtája között hagy választást a történelmi pillanat, s a végső ellenállás teljesen reménytelen mozdulata számukra az emberséges cselekvés egyedüli lehetősége. A kitűnő német költő és prózaíró csaknem negyedszázados novellatermésének válogatása ismét bizonyságot tesz arról, milyen remek elbeszélő Hermlin, milyen páratlan biztonsággal elegyíti a realizmus érzékletességét a leggyöngédebb lírával, s arról, hogy írásművészete új és új árnyalatokkal gazdagodik napjainkban is.