Gondolatok ​a hegyibeszédről

Előszó:
A ​Hegyibeszéd: a menny áldott üzenete az emberekhez. Isten trónjától származó beszéd. Égi fény gyanánt adta Isten az emberiségnek, hogy életének zsinórmértékéül szolgáljon, s hogy csüggedésében reménye és vigasza legyen. Hegyibeszédében azokat az igéket intézi hozzánk a lelkipásztorok Fejedelme és a tanítók Tanítója, amelyeket mennyei Atyjától hallott.
Krisztus Hegyibeszéde nemcsak a hívőknek szól, hanem az egész emberi családnak. Egy pillanatra mintha elfeledte volna az Úr, hogy itt a földön, s nem mennyben van, mert a Világosság Honában szokásos szavakat használta. Ajkairól úgy ömlöttek az áldások, mint ahogyan a rég elzárt vízforrás eltör a sziklák hasadékából.
Krisztus világosan rámutat azokra a jellemvonásokra, melyeket minden időben elismert és áldásával tüntetett ki. E föld hatalmaskodóitól azok felé fordul, akiket a világ fiai megvetnek. Boldogoknak nevezi mindazokat, akik elfogadják világosságát és aszerint élnek. Megmentő karjait a lelki szegények, a szelídek, az alázatosak, a gyászolók, a megvetettek és az üldözöttek felé tárja: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan… és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11,28)

1 készleten