Hajsza ​– háttérrel

Leakasztotta válláról a puskát, megfordította és a szuronynál fogva beledöfte a hóba.
Aki akar, ebből majd érthet…
Megkerülte a hókupacot, teleszívta magát levegővel és elindult. Sietve, meghajolva ment. Szerette volna, ha a hó nem ropog a bakancsa alatt, mégis úgy hatott minden lépése, mint egy-egy puskalövés…
Azt a néhány orosz szót mondogatta magában, amit üres órákban megtanult a falusiaktól. Azt tudta, mit hall, ha majd odaér. Sztolj, kto igyot! De mit válaszoljon? Azt nem képes elmondani, hogy kéremszépen, ne tessék lőni, nem akarom tovább csinálni, és félek, kegyetlen bennem a félelem, megfojt, kiszikkasztja belőlem a lelket, mindegy, akármi lesz, csak legyen végre valami más… – ezt nem tudhatja elmondani. De valamit felelni kell. Egy szót. Egy rövid kis szót. Brát…”
Galabárdi Zoltán bátor igazságszeretettel, szenvedélyes internacionalista eszmeiséggel vall századunk történelméről, hitet téve az emberi akarat méltósága mellett.

1 készleten