Halál ​régi díszletek között

A ​jeles lengyel író „hőse” egy már idősebb, józan, humort kedvelő kisember, aki élete alkonyán, megtakarított pénzén, ellátogat Rómába.
Ott csetlik-botlik hát az Örök Városban, látja a pápát, sorra nézi a nagy mesterek alkotásait, áthatja a múlt lehelete, de látja a dolgok fonákját is, megérti, hogy a múltból való díszletek között él.
Sétáin vagy a képtárakat járva sokat tűnődik ez a jelentéktelen, névtelem látogató. Meg akarja érteni a világot itt körülötte, és gondolatai, akár a nagy emberek titkait fürkészi, akár a jelen rázúdúló problémáin rágódik, mindig realisztikusak, nem kerülik meg a valóságot. Nem fél szembenézni a véggel sem, nem fogja el sem a halál sem az élet misztikája. A föld áll, itt veti meg lábát, és mond ítéletet a díszlet világról, mindig megőrizve méltóságát és emberségét.
A szerző írásművének érdeme, hogy az első pillanattól fogva azonosul kisregénye „hősével”- vele lépkedünk, vele kacagunk, vele együtt fedjük fel a világ ellentmondásait. S egyszerű „hősünk” hozzá is segít bennünket, hogy jobban, tisztábban lássuk életünket és világot.