Halló! ​Sebastian?

„-Mert te vagy a császár, mi? – mondom. – Mindig csak te, csak te, csak te! – Hát aztán! – Előrenyújtja a fejét, az arca ott van szorosan az arcom előtt. – Miért nem csinálod te is ugyanezt? Mondd azt, hogy nem érek rá, más dolgom van, nem igazodhatom örökké hozzád. Amikor megismerkedtünk, állandóan foglalkoztatott valami. a kémia például, Azt miért kellett abbahagynod? – Nem mintha az nagyon érdekelt volna téged – mondom. – Ez nem igaz! – kiált Sebastian olyan hangosan, hogy egypár járókelő megfordul. – Igenis tetszett, Az ötleted. Amit kitaláltál! Az utcán egy műanyag pohár hever. Sebastian belrúg. A pohár odébb gurul egy kicsit, aztán nem mozdul. – Most viszont csak azt akarod, hogy állandóan fogjuk egymás kezét. Ezt én nem tudom elviselni…”