Jenny Treibel/ Stine

Kötetünk mindkét kisregényének középpontjában szerelmi bonyodalom áll. S mint a nagy német író műveiben oly sokszor, a szerelem kibontakozása most is társadalmi akadályokba ütközik. De A Jenny Treibel-ben ez az uralkodó motívum játékos, könnyed változatban jelenik meg; a szép és okos professzorlány, Corinna, nem éppen legjobb hajlamainak szavára hallgat, mikor a gazdag, ám jelentéktelen Treibel fiút választja jövendőbelijéül, faképnél hagyva érte derék, komoly vőlegényét. Csupa fölényes csipkelődés ez a regény, az író derűs iróniával kezeli hőseit, mulat rajtuk, miközben megítéli őket. A Stiné-t ugyanaz a tragikus alaphang hatja át, mely nagy regényeit, az Effi Briest-et és a Tévelygések – tévedések-et jellemzi. Stine és az ifjú Waldemar gróf mély és valódi érzelme nem törheti át a társadalmi konvenciók válaszfalát; rendkívül finoman, majdnem eszköztelenül megrajzolt találkozásuk, őszinte szerelmük vitathatatlan igazsága azonban túléli-túlragyogja egyszeri sorsuk tragédiáját.