Kutuzov

A ​kitűnő szovjet hadtörténész – Zsilin – 1941 óta foglalkozik Kutuzov, a nagy orosz hadvezér életével és hadvezéri tevékenységével.
Ebben a művében a hadtörténészek eddigi eredményeire és saját kutatásaira támaszkodva mutatja be Kutuzov életét, hadvezéri tevékenységét és hadművészeti elveit.
Belinszkij Kutuzovról írt szavaival indul a munka: “Ez az ember nem csupán egy a sok közül, hanem a népi élet lényegének egyik kifejezője, nem Mihail és nem Larionovics, hanem egyszerűen Kutuzov: tulajdonnévből jelképpé, fogalmommá vált név”. Ezt a gondolatot látjuk megtestesülni a műben, amikor az ismeretlen fiatalemberből a csaták hosszú során edződött, kitűnő hadvezér válik.
A XVIII. század végi orosz-török háborúkban Kutuzov a legkiválóbb orosz hadvezérektől tanulja a hadművészetet. A századforduló után már a Napóleon elleni koalíciók egyik hadvezére. Az osztrákok – szövetségesei – ulmi veresége után, tehát reménytelen helyzetben, egy menetmanőver segítségével a maga javára fordítja az erőviszonyokat. Az orosz és osztrák uralkodó azonban áthúzza a számításait, kikényszerítik a vereséggel végződő austerlitzi ütközetet. Az újabb török háborúkban Kutuzov hadászati terve és vezetése alatt aratnak győzelmet az orosz csapatok.
1812-ben, Napóleon Oroszország elleni támadása idején sikerül megakadályoznia, hogy a franciák külön-külön semmisítsék meg az orosz seregeket. A borogyinói ütközet sem hozza meg Napóleonnak a várt sikert. Moszkvát megszállja ugyan, de a hazáját védő sereg egyre erősebb. Napóleon sikertelen békeajánlatai után kénytelen megkezdeni a visszavonulást. Kutuzov ellentámadásba megy át, mely a francia sereg teljes vereségével végződik.
A könyv utolsó fejezetei Kutuzov hadművészeti elveit elemzik, melyek a tömeghadseregek születésének fontos mérföldkövét jelentik.

1 készleten