Mai magyar költők antológiája

A ​költészet – történelem. Homérosz eposzaiból fejtették meg a történészek Trója tragédiáját; Petőfi verseinek ismerete nélkül aligha ismerhetjük a magyar szabadságharc indítékait; Ady költészete fontos adalék a század magyar forradalmainak históriáihoz. A történelem – költészet: fordíthatjuk meg eredeti tételünket, s ez egyúttal valami olyasmit jelent, hogy az irodalom egyszerre tükrözi a társadalom s önnön históriáját. Petőfi Sándor minden költeménye kútfő történettudósok számára, de ebben a poézisben mindaz benne foglaltatik, amit a magyar és a világpoézis évszázadokon keresztül „felhalmozott”, mindaz az érték, amit ő egyénileg tett azzá, s mindaz, amit elődei – Csokonaitól Horatiusig – tettek értékké. Ez az igazság – közhely, ha tetszik, oly gyakran esik róla szó, s közhely azért is, mert annyira ritkán veszik komolyan. Kritikusok is, költők is. Természetes, hogy az utóbbi évtizedben egyre jobban figyelünk a költői egyéniség eredeti vonásaira, szindividuum eltéveszthetetlen jegyeire. Ám kétséges, hogy a valóság és a költő közötti bonyolult viszonylatokat a történeti vonatkozások hiányos ismeretében egyáltalán felfedhetjük-é. „Mai magyar költészetről” szólunk, s kevéssé tisztáztuk e fogalom határvonalait. Például azt, hogy mit jelent a maiság, akár esztétikailag, akár történetileg.

1 készleten