Párbaj

Kuprin ​halhatatlan regénye a századvég Oroszországban, egy vidéken állomásozó ezred tisztjeinek társadalmába vezeti el az olvasót. Furcsa világ tárul fel előttünk: drillszellem, durvaság, züllöttség tenyészik itt, ám néha váratlanul, torz gesztusok mögül, egy-egy megrendítő vagy éppen groteszk jelenetben tisztesség, erkölcsi szépség ragyog fel. A ritka művészi erővel ábrázolt regényalakok galériájának középpontjában egy ifjú hadnagy, Romasov áll. Menekülni szeretne innen, ahol utált, unt szerelem s az ital tartja fogva őt is, de nem csupán tisztább, szebb, hanem regényesebb életről is ábrándozik – s mert álmodozó, kiszolgáltatott a könyörtelen hétköznapokkal szemben. Fennköltségein mosolygunk néha, de őszinte tisztaságvágya a következő pillanatban elfújja az irónia a derűjét alakjáról – ábrándos életidegensége komikus lenne, ha a földre pottyanna képzelgései köréből, de – hínárba zuhan. Különös, nagyravágyó asszonyban ébreszt érzelmeket, akiben végül mégis a nagyravágyás győz: a fiatal hadnagyot áldozza fel, hogy elhagyhassa e fojtogató, kisszerű, sivár környezetet.