Rendszerek és módszerek

„Diktátor ​az Antillákon” – ilyen címmel film is készült a nagy kubai író e regényéből. Meglepő ez, hiszen nem éppen filmszerűek – mert páratlan műveltséganyaggal, sok-sok utalással, asszociációkkal, stiláris szépségekkel megrakottak – Carpentier művei. Mégsem meglepő, mert egy képzeletbeli sél-amerikai állam elnökének életét, diktátori uralmát és bukását írta meg Carpentier, és éppen egy olyanét, akinek elvei nincsenek, csak ravasz és véres manőverei. Legújabb kori, tegnapi, mai világtörténelmünk egy keservesen ismert diktátor-típusát, magát a Típust ismeri föl az olvasó: nemcsak Carpentier hazája letűnt caudillóinak típustestvére a főszereplő-diktátor. Önmaga adományozza magának a tábornoki rangot, ehhez az „Első Tisztviselő” címet is. Az utóbbit azért, mert lelkes híve a francia kultúrának, amelyet sohasem sajátított el. Zseblexikonokból csipegette „műveltségét” ez a katona. Harmadrangú művészekkel veszi magát körül, mecénás-pózokban tetszeleg, kedvelt Párizsából toborozza őket, hogy hazájában torz épületekben, uralma szimbólumaiban örökíttesse meg magát velük. (A világtörténelem lapjain olvashatók hasonló diktátorok valóságos nevei.) Valóságos és fiktív eseményeket ötvözhet egybe a regény két színtér szerint váltakozó – Párizsban és a képzeletbeli államban játszódó – fejezeteiben. A párizsi fejezetek arra is jók az írónak, hogy diktátor hőse álműveltségét ábrázolva fölmutassa a maga páratlan műveltségét. Hódolatát az iránt a francia szellem iránt is, amelynek filozófusai oly ragyogóan értekeztek műveikben rendről, rendszerről, módszerről.

1 készleten