Ripley ​és a maffiózók

“…Jonathan résnyire kinyitotta az ajtót, ki akart csúszni rajta, de felesége belökte, és belépett az előszobába.
– Jon! Ne haragudj, hogy… – Kifulladva körülpillantott, mintha Tom Ripleyt, a ház urát keresné, és meg is pillantotta, aztán meglátta a földön fekvő két férfit is. Élesen felsikított. Kezéből kicsúszott a retikül, és halk puffanással a márványra esett.
– Mon dieu! Mi folyik itt?
Jonathan megszorította a kezét.
– Ne nézz oda. Ezek…
Az asszony kővé dermedt.
Tom odalépett hozzá.
– Jó estét asszonyom! Ne ijedjen meg. Ez a két ember betört a házba. Eszméletlenek. Volt gondunk elég…! Jonathan, vidd át a feleségedet a konyhába!
Simone nem mozdult. Megtántorodott, egy pillanatra Jonathanra támaszkodott, aztán felemelte a fejét.
– De hiszen ezek meghaltak!… Maguk gyilkosok!”

1 készleten