Naphosszat ​a fákon

„… egy igen eredeti, a maga külön útján járó, a maga sajátos témáit a maga módszereivel kipróbáló vérbeli regényíróról van szó, a mai francia regényirodalom egyik legritkább, legjobban nélkülözött, legszívesebben látott jelenségéről – egy regényíróról, aki regényt ír, oly spontánul és közvetlenül, ahogy a madár énekel, ahogy az almafa almát terem, s elméletek, manifesztumok, laboratóriumi kísérletek helyett a maga álmait, élményeit, megfigyeléseit és kalandjait önti a nekünk legmegfelelőbb, leghatékonyabb formákba.” (Gyergyai Albert)