…vagy csak egyszerűen Marcus a hóhér. Ő Gráczer L. Tamás krimijének (reménybeli krimisorozatának) a főszereplője.

1464-ben járunk, a Mátyás-korabeli Budán. Marcus, a területileg hozzátartozó akasztófán egy fiatal nő holttestét találja. Ennél többet a történetről nem szeretnék mesélni, azt hiszem egy kriminél az olvasó a könyvből tudjon meg mindent, ne egy ajánlóból.

Mesélnék a szereplőkről, illetve, hogy miért imádtam ezt a történetet, és miért biztos, hogy ahogy megjelenik a második rész, én rögtön beszerzem.

Írásom címéből kiderül, hogy számos, már ismert irodalmi figura eszünkbe juthat Marcusról, ennek ellenére a Háromfa hölgye formabontó a klasszikus krimik közt. Nem egy kivételes anyagi helyzetben lévő nyomozónk van, akit annyira felvet a pénz, hogy csak a hobbijának élhet és pusztán unalma elűzése végett vállal magánnyomozói megbízatást. Főhősünk nem lakik luxus budai villában az anyjával, a jelenetek általában nem tiszta és illatozó körülmények közt játszódnak, sőt… Sár, mocsok, bűz. Ráadásul a címszereplő hölgy halála se érdekel igazából senkit.

Tehát van egy nyomozónk, aki nem nyomozó, aki orvos, de mégse, aki sokat tud, okos és stabil erkölcsei vannak. Van Mátyás budája, de pár utcával arrébb, mint megszoktuk.

Van Regina, aki a prostituáltak aka. szabadlányok megkülönböztető jelzését, egy sárga szalagot visel a hajában, de mégsem szabadlány. Marcus hóhér mivolta, hasonló bélyeg, mint Hester Prynne skarlát betűje, ennek ellenére vagy pont ezért megtalálta saját Hester Prynne-jét, a fürdőházban dolgozó Regina szeméjében, akivel nagyon jó párost alkotnak. Általuk ismertem meg Janus Pannonius pajzán verseit. Soha többé nem fogok úgy gondolni Janus Pannoniusra, mint ezelőtt :D.

Majdnem elfeledkeztem, az egyik kedvenc karakteremről Hentesről, Marcus kutyájáról. Hentes for president!

A regény igazi nagy erőssége, a korrajz. Aki ezt szerette Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című könyvében, de hiányzott neki valami, esetleg túl ifjúságinak érezte, annak mindenképpen ajánlom, hogy lapozza fel.

Már többen megírták, hogy ez a regény a Prae kiadó pályázatának nyertese, és hogy Tamás nem gondolta, hogy valódi eséllyel indulhat, emiatt nem a korábban használt írói álnevein adta be írását. Ennek én személy szerint rendkívül örülök, mert nem vagyok az álnevek nagy híve. Viszont, aminek nagy rajongója kezdek lenni az a magyar krimi. A Prae kiadói sorozatából, még csak ezt az egyet olvastam, de lassan két éve, hogy Schneider Péter Modestoját volt szerencsém végig izgulni, és arról is csak jót tudok mondani. Mindenki tegye félre az előítéleteit, a magyar kortárs krimivel kapcsolatban, ha vannak, mert nagyon jó regényekről marad le, ha ezt nem teszi. Biztos, hogy fogok még a kiadó Krimi ma néven futó sorozatából beszerezni.

Magyar krimit a népnek!